Nézd, hogy hordja a szél régi esők zaját!
Nézd, perc-könnyeket ejt fájva a táj, fakul...
Zöld jázmintutajon ringna parányi szó,
hullámok tetején, s alul.
Egy légzés - különös harc ez a látomás;
mit nyújthatsz te világ? Lépne a hang, szorul,
körforgás az egész élet: elindul és
megtorpan, virul, alkonyul.
0 Megjegyzések