Álmokat, papírsárkányként kergető gyerek
hunyorogva néz fel a napsütésbe,
miközben távolabb már gyűlnek a fellegek,
de Ő mindebből még semmit sem vesz észre.
Csak az égen csapongó sárkányt látja,
amint a zsinór végén tekeregve szárnyra kap.
Papír testét a szél egyre feljebb hajtja.
Szinte már úgy tűnik, a felhőkbe harap.
Majd elcsendesedik a lég, s alázuhan.
A gyermeki álmok is ekképp érnek véget,
mikor a sors megszólít: -Nőlj fel fiam!
A könyvből olvasott csodák mit sem érnek.
0 Megjegyzések