Böröczki Mihály: Egyegész

A sejtjeim a csillagok,
s úgy lélegzem, hogy múlt vagyok,
ami agyamban milliárd,
az letekint, meg föl kiált,
az Isten is csak rám dadog,
míg szusszanásnyit ölbe fog,
s mert kint is, bent is annyi nyom,
hát osztozunk a kozmoszon,
hisz széjjelszedni képtelen
a végtelent a végtelen.