1.
Vad lángú tűzben te vagy a víz,
Öldöklő harc kardján a béke,
Szörnyű kuszaságban az egyszerűség éke,
Fojtó keserűségben a tiszta íz.
Szépségek közt a legragyogóbb szépség,
Fehérben a fekete,
Koldusnak a kenyere,
Durvaságban a lágy szelídség.
Egyszerűen az én édes végzetem,
Így magamat hagyom,
Ezért vagyok kénytelen
Remélve szeretni nagyon,
S örülni, hogy jutott énnekem
Ily kedvesen értékes vagyon.
2.
Nem lelem a biztonságot másnál,
Örül fülem, ha hallja bájos szavad,
Akkor is, ha ifjú szívem szakad,
Tudom, hogy égő halom alól is kiásnál.
Vidul szemem, ha nevetni lát,
Belül engedné, mégis védi,
A szívemet onnan majdnem kitépi,
Mint bömbölő szél az ártatlan fát.
Bízom, hogy sokáig leszel még nekem,
Kérőn a csillagokra nézek fel,
Hogy sokáig nevess még velem,
Mint kisfiú, ki üveggolyót lel,
Remélem, hogy legalább te nem
Neheztelsz, ha neveddel alszom el.
0 Megjegyzések