Nézz fel a tavaszi égre,
viharfelhőben kék szemed.
Ott fenn talán rám nevet,
árva szívemben csillag lesz.
Tavaszkor, ha búcsút intek,
rohanó idő ha sürget.
Fájdalom, mely békét szülte,
nem alszik, szüntelen lüktet.
Nézz fel a tavaszi égre,
ősz jön ezüstös fejedre.
Ám ha fáj, mi szíved törte,
nézz fel, örökre szeretlek!
0 Megjegyzések