Gyere te égi tündér,
Szállj le te sejtelmes éj,
Ne a világgal pörölj,
Hanem velem beszélj !
Amíg bennem minden érzést
Nehéz álom temet,
Emeld fel magadhoz,
S vedd szárnyadra lelkemet !
Terítsd a földre fekete fátyolod,
Mellyel szinte te is a szívemet gyászolod,
És fénylő csillagaiddal küldd hozzám
Az ég üzenetét,
Vígaszul mondja el,hogy bánatomnak,
Lesz derűje még.
Tudom,hogy életemnek jócskán túl vagyok a felén,
De ígérd meg ,hogy van még előttem,
El nem múló remény !
Küldd el nekem kedvesem alakját,
Had legyen felém az ő arca,az ajka,
S azok az égi szemek,rám mindig
Szerelmet intenek.
Hogyha majd végképp elnémul a dalom,
S a menny tündérmezejét bámulom,
És ami most vadul űz,zaklat szertelen,
A földön túl már örökké jó lesz nekem .
Szállj le te sejtelmes éj,
Ne a világgal pörölj,
Hanem velem beszélj !
Amíg bennem minden érzést
Nehéz álom temet,
Emeld fel magadhoz,
S vedd szárnyadra lelkemet !
Terítsd a földre fekete fátyolod,
Mellyel szinte te is a szívemet gyászolod,
És fénylő csillagaiddal küldd hozzám
Az ég üzenetét,
Vígaszul mondja el,hogy bánatomnak,
Lesz derűje még.
Tudom,hogy életemnek jócskán túl vagyok a felén,
De ígérd meg ,hogy van még előttem,
El nem múló remény !
Küldd el nekem kedvesem alakját,
Had legyen felém az ő arca,az ajka,
S azok az égi szemek,rám mindig
Szerelmet intenek.
Hogyha majd végképp elnémul a dalom,
S a menny tündérmezejét bámulom,
És ami most vadul űz,zaklat szertelen,
A földön túl már örökké jó lesz nekem .
0 Megjegyzések