Az éj csendjén át feléd zendül minden dalom,
Szerelmes szívem sóhaját,csak neked dúdolom,
Látom magam előtt szelíd képedet,
Szívem fellángol ismét, s csak utánad eped.
Fekete sötét az éjszaka,némán hallgat a világ,
Nekem mégis terólad suttog,minden egyes faág.
Az édes álom majd új erőt terem,
És szerelmednek hevét, általad ott nyerem.
Szememen sosem látod a könnyet,mely szenvedő,
Mert szívem sebe,kínja ,lángja,egy könnycseppel,
Nem eltörölhető.Búcsút vesz ajkamtól a mosoly, a szerelmes szó,
S ha visszajön,csak tettetés az,de üdvöt nem hozó.
0 Megjegyzések