Párizs-ah, be gyönyörű nekem, lelkem sajog a neve hallatán.
Képzeld, hogy én is sétáltam ott, a Szajna, mindkét partján
Barangoltam, sok kanyargós utcán. Ittam kávét az Operaház teraszán.
Eiffel tornyát kétszer is megmásztam, s az "Öreg Hölgy" látványát csodáltam.
Hajózni a Szajnám, közben hallgatni a zene lágy dallamát, örömmámor volt.
Hajóról látni a Notre Dame csonka tornyát, annak színes üvegekkel díszített ablakát.
Sétálni a Sanzelizén a Diadal ív felé, bújni a butikok csodaszép kínálatát.
Olvasni a hősök hosszú névsorát, méltón megemlékezve rá.
Montmartren éjszaka végig menni, látni a pezsgő életet, nyüzsgést.
Valami különösen bódító, önfeledt, vérpezsdítő, lázító érzés.
Párizs utcáit járva magával ragad a látvány, amerre nézel.
A piac különös varázsa, kínálata, az árubőség különös zavara.
Szajna partján végig könyveket árulnak, művészek rajzolnak.
Szabad szellem, és lezser öltözködés, a luxus eleganciától a rongyos kabátig.
E különös "varázs" létezését, természetes voltát, nekem jó érzés volt látni, érezni.
Nem botránkozott meg rajta senki. Egymás mellett ment el, úr és a „senki”!
Ha már ott jártam a Sacré Coeur bazilika rengeteg lépcsőjének sorát is megmásztam.
Gyönyörködtem a Louvre-t festői képtárában, Leonardo Mona Lisa portré előtt ámultam.
Szépséges miloi Vénusz szobrát, Monet, Michelangelo, Rembrandt képeket.
Felejthetetlen, felemelő érzést volt látni, műveiket „kézzel” foghatóan megcsodálni.
Párizs, a szerelem, a fény, művészek városa, szívem még ma is vágyódva húz vissza oda.
Most is boldogan sétálnék az utcákat róva, szerelmesen, édes kettesben, örömmámorba, Veled!
0 Megjegyzések