Maksa Hun Balázs: Más-világ

Itt nincs más, csak a halott kő nyugodt szaga,
Nem tündököl, csak a Holdnak árva sugara,
Árad érzelmem hűs záloga,
S csorog az undor, akár a maró-sav.

Gyilkol a lélek békés mosolya,
Rothadó testek gyáva otthona,
Pusztuló természet rögös oltalma,
S vak tekintet szánalmas tolvaja.

Kóbor piócák vérző alkonya,
Szélben szárnyalók piszkos modora,
Vízben úszkálók döglött rokona,
S földet kaparók szutykos illata.

Bezárt szívek dobbanó fájdalma,
Lopott könyvek koholt mondata,
Haldokló egyének kegyetlen orvosa,
Az elhagyott emberek bánatos világa.