Mennek a napok, jönnek a napok -
A holnaptól mondd, mit várhatok ?!
Számtalan aljas csapdát kikerülve
Haladtam utamon menekülve
Előttem bezáródó ajtók, kapuk felé;
S zuhantam a porba mások orra elé.
Hideglelésben bárhogy is fáztam,
A rácsokat mindig hiába ráztam.
Rimánkodhattam, üvölthettem,
Sírhattam és dörömbölhettem -
Nem volt kapu, ami megnyílt :
Szenvedve tűrtem a nehéz kínt.
Sokszor a parton ültem egyedül,
A hullámokkal csevegve remekül.
Jelen pillanatban még itt - ki tudja meddig;
Jó éjszakát itt nem kívántak még eddig.
A hideg mederben, málló kövekkel körülvéve,
Ócska, szakadt, izzadtságszagú pokrócba tekeredve
Húztam össze magam egyre jobban és jobban :
Egész porszemnyire - ami vagyok valóban...
0 Megjegyzések