Hajdu Sára: Mint fénylő víztükör

Mint fénylő víztükör, volt szeme csillogása,

Mint szikrázó nap, arca ragyogása.

Mint bársony puhasága, úgy simogatott engem,

Istenem! De nagyon szerettem!

De nagyon szerettem, amikor becézett,

S azt, ahogyan rám nézett.

Mert tekintete a lelkembe látott,

Tudta hogy Ő teszi szebbé a világot.

Tudta mit jelent nekem, minden kimondott szava,

Tudta hogy szívemnek Ő az otthona.

Nem nyílott ott más, csak a szeretet virága,

S én voltam neki, a legszebb rózsaszála.

Virultam is, mert táplált a talaj,

Nem volt felhő, mi előle eltakar.

Szirmaimat, a lába elé szórtam,

Istenem! De boldog voltam!