tojásodból kikelve szárnyaid a léted.
Szárnyalj bátran, ne félj, csak emlékezz vissza,
hogy fészkedből kirepülve hogyan tértél vissza.
Otthonod a fészek, melyben tojásod megrepedt,
s kibújva láthattad az ősi végtelent.
A fa, melyen éltél, biztonságot nyújtott,
hisz apád, anyád mellett a rettegés elmúlott.
Miután nagy lettél s felbátorodtál,
szárnyaidat nap mint nap próbálgattad már.
Nehéz volt a harc, hisz sok gally volt előtted,
de a biztató szó előre segített.
Mikor eljött a pillanat, hogy szárnyalni kezdj,
szüleid szemében egy könnycsepp megjelent.
Hisz jól tudták, itt a vége, végleg kirepülsz,
s keresel egy másik fát, hol fészked elterül.
Dallamos füttyszavak, csalogató szó,
eredmény: a társad, ki hűséges és jó.
Közös fészketek immáron telve van,
kis tojások csücsülnek a mélyében boldogan.
Te is hallhatod, hogy reped a héj,
s fiókádat meglátva a könnyezés elér.
Legyél jó szülő, hogy boldog utód legyen,
mikor később e fészket elhagyja nesztelen.
0 Megjegyzések