Piciny cinege szállott egy fára,
egyedül, magányosan,
Tollait a szél megtépázta,
szárnyait összehúzta szorosan.
Dideregve üldögélt egy ágon,
éhesen pislant,
Apró szemében már csak egy álom,
sarkában könnycsepp csillant.
Szomorúan gondolt vissza a nyárra,
a zöldellő mezőre,
Illatos virágok között szállva,
a tavaszi esőre.
Majd csendben alászállt az éj,
magával hozva a fagyot,
Vidám énekével már nem köszönthette,
a felkelő Napot.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések