Kocsival öt perc hazáig az út, villamossal meg fél óra. Oké, rendben, nyolc perc, ha betartja a közlekedési szabályokat.
Márpedig betartja, kényelmesen vezet, közben hallgatja a rádiót. A külső sávban megáll mellette a palaszürke Suzuki. Vezetője harminc körüli fiatalasszony, aki kihasználja a piros lámpa miatti néhány perces várakozást. A visszapillantóban kirúzsozza a száját, majd a mögötte lévő gyerekülésben ülő fiának magyaráz. Nyűgös a gyerek. Kiveszi a táskájából a maxi túró Rudit, hátra nyújtja a kisfiának, közben vált a lámpa és indít.
Tibornak összefut a szájában a nyál. Képtelen eldönteni, mit kíván jobban, szexet a csinos anyukával, vagy az édességet.
Mindkettőre szüksége lenne. Az utóbbi nem gond, megáll a legközelebbi közértnél és megveszi. Csakhogy az előbbit nehéz beszerezni. Csinos hölgyeket nem kapni a közértben. A multiknál sem. A tárkereső portálokon sokan vannak az egyedülálló, párkereső hölgyek, ám akik neki tetszenek, azok nem állnak szóba vele. Kinek is kellene a negyvenéves, magas, szikár, szarkasztikus humorral megáldott pedáns férfi. A megrögzött agglegény.
Apja a három húgát ajnározza, vele nem sokat törődik. Gyerekként még az anyja sem becézi. Amióta eszét tudja, Tibornak szólítják. Megmarad az aranyszőke haja és az égszínkék szeme, mellyel minden momentumot észrevesz, ami körülötte történik. Megszokja, hogy csak úgy van, él, mert élnie kell. Szótlan felnőtt lesz, aki nehezen oldódik fel a társaságban is. Ám két-három konyak után kiderül, hogy humora is van. Nem is akármilyen. Két mondattal képes helyretenni azokat a legkacifántosabb dolgokat is, amelyek másokat hosszas gondolkodásra késztetnek.
A társasház, melynek legfelsőbb emeletén lévő negyvenhat négyzetméteres lakást tudhatja magáénak, Buda elit kerületében áll. Kertjében állandóan zöld a pázsit, bokrait a kertész mulatságos figurákra nyírja. A lakótársak szívélyes köszönő viszonyban állnak egymással, de az időjáráson kívül nem beszélnek meg semmit. A lakásokhoz dupla garázs is tartozik. Csak Tiboréban áll egyedül a hatalmas palaszürke Toyota.
Pontosan öt éve, hogy gyalog jár, eszébe sem jut lifttel menni az ötödikre. Ennyi mozgás kell, biztatja magát, de nem viszi rá a lélek, hogy konditerembe járjon. testedzésre. Száznyolcvanhat centiméteres magasságához hetvenöt kilós testsúly társul. Gyerekként számtalanszor hallja, amint apja ugratja a sógorát, hogy egy férfi száz kilónál kezdődik. Neki könnyű, kovácsként húszkilós kalapácsokkal dolgozik. Munka közben karjában játszanak az izomkötegek. Tibor ilyen szeretne lenni, csakhogy anyja alkatát örökli, a szikár, vékony testet. Nyápic vagy, fiam, legyint rá az apja, kár beléd az étel, nincs benned erő.
A lakáson látszik, hogy nem szegény ember lakja. Nincs benne semmi különös, mégis megjelenhetne bármely lakberendezési újságban. Fehér falak, fekete, fehér, szürke bútorok és szőnyegek. Egyedül a festmények tűnnek ki harsány színeikkel.
Az előszobában leveti a cipőjét, belebújik a filc papucsába. Gondosan leveti az öltönyét, a nyakkendőjét, majd átmegy a fürdőszobába és a szennyesbe dobja a rajta lévő össze ruhaneműt. Letusol, fürdőköpenybe bújik.
Már nagyon éhes. Átballag a konyhába, közben azon elmélkedik, mit is vacsorázzon.
Itt kivételesen minden bútor hófehér, a bútorok, a kiegészítők, a hűtőszekrény, a mikró, a vitrines rész tejüveges, hogy lehessen belelátni. Megnézhetné pedig bármely háziasszony, mert patika tisztaság van mindenütt.
Nem, ez nem Tibor keze munkáját dicséri, hanem Rózsikáét, aki kétnaponta napközben elvégzi az összes házi munkát és megfőz a fiatalembernek. Gyakran hetekig nem is találkoznak.
Rózsika külön lakáskulccsal rendelkezik. Havonta tisztességes fizetést kap, hetente pedig, hétfőn reggel, ott találja borítékban, a konyhaasztalon a heti kosztpénzt. Ebből veszi az élelmiszereket és a tisztasági szereket, a WC papírtól a tusfürdőig. A hűtőszekrényben, dobozokban lefagyasztva az étel, rajta cédulával, hogy mit rejt a doboz és mikor készült. A két hétnél régebbieket Rózsika kiszedegeti és átviszi Gizi néninek, a kilencvenéves öreglánynak. Tudja Tibor is, de nem szól semmit. Legalább közvetve segít egy rászorulton.
Vajon Gizi néni szereti a marhapörköltet? Holnap jár le a két hét. Olyan jó lenne megmelegíteni és puha kenyérrel megenni, kovászos uborkával, a végén kitunkolni a szaftját. Az a legfinomabb.
Gizi néni szereti a marhapörköltet, akkor pedig mást kell választani.
Tejfeles tökfőzelék, sok kaporral. Hozzá két szelet, nem, három szelet töltött fasírt, melynek közepén kolbász és tojás karika van.
A főzelékből mindig degeszre eszi magát, mert sem a húgai, sem az apja nem szeretik. Húst ennének hússal, de a hónap utolsó hetében már nem telik rá. Krumplileves, tésztaleves, zöldségleves, kelt kaláccsal, pogácsával, főzelékek tükörtojással, sült szalonnával.
Tibor alig várja, hogy középiskolába mehessen, nem kell otthon lenni. Kéthavonta jár haza, akkor is csak egy napra. Zsebpénzt nem kap, csak ruhát meg ételt. Azokból is csak mértékkel.
Megfogadja, azért is gazdag ember lesz.
Finom a fasírt, kicsit csípős, ahogyan szereti. Nagy szelet kenyeret eszik hozzá, közben újságot olvas.
Negyed órája van, utána készülnie kell. Új munkatársa, Feri, az alig harminc éves fiatalember, javasolja, hogy este menjenek el együtt, a két független fiatalember és igyanak valamit. A szórakozóhelyeken lehet ismerkedni.
Tibort meglepi kollégája javaslata, hiszen alig egy hónapja dolgozik az osztályukon, de nincs ezzel semmi baj. Egyedül úgysem mozdulna ki, kettesben egyébként is könnyebb nőkkel ismerkedni.
Fogalma sincs, mit olvas. Feltolulnak emlékezetében a kamaszkori történések.
Állandóan éhes, maga sem tudja, hogy miért nem sikerül soha jól laknia, még akkor sem, amikor a középiskolai kollégiumban a konyhás Sárika titokban ad neki még egy adagot. Kitűnő tanuló, nem beszél sokat, nem is barátkozik. Szemlélődik, mindenkiről pontosan tudja, hogy milyen ember, legyen az tanár vagy diák.
Csinos a pofija Sárikának, ám az alakja duci. Hófehér a bőre, vöröses szőke a haja és szeplős az orra. Mindig van egy jó szava a fiúkhoz, rendszerint ugratja őket, és közösen jókat nevetnek a tréfákon. Csak Tiborral nem boldogul. A magas, vékony fiú úgy tűnik, hogy még mosolyogni sem tud. A fejébe veszi, hogy felhizlalja ezt a gyereket, és mosolyogni is megtanítja. A legjobb falatokból rendszerint egy adagot félretesz neki, és vacsora után behívja a konyhára, hogy segítsen mosogatni.
Fél évig falja Tibor titokban az ételt, utána segít a mosogatásban, de sohasem mosolyodik el. Már negyedikes, lassan érettségizik és fogalma sincs, mit lesz utána. Apja nem taníttatja tovább, otthon még ott a három húga, akiket szintén el kell juttatni az érettségiig.
Október elején a raktárban segít leemelni Sárikának a legfelsőbb polcról egy kartondoboz konzervet. Addig ügyetlenkedik, mígnem a saját lábára ejti. Megijed a lány, hogy baj lesz ebből. Vizes törülközőbe bugyolálja a fiú lábát, leülteti, és dús kebléhez szorítja a fejét. Duruzsol neki, dédelgeti, mintha gyerek lenne.
Tibor orrában ma is érzi Sárika friss illatú dezodorját. A konyhaasztalon szeretkeznek, sebtében, de vadul. Akkor veszti el a szüzességét és mosolyogva dicséri a lányt, csodás vagy, Sárika.
Elmosogat. Ideje öltözködni, egy óra múlva találkozik Ferivel.
A testi szerelemből Sárika ad neki órákat, esténként a kollégium konyhájában. Jó és szorgalmas tanulónak bizonyul.
Ám igazi férfivé december elején válik.
Gaskó Lacival, az egyetlen barátjával, szombatonként együtt tanulnak. Ilyenkor elkéredzkedik a kollégiumból és a villanegyedben lakó Gaskó családnál múlatja az időt. Laci alacsony, kövér, kedélyes fiú, akit természetes lustasága megakadályoz abban, hogy küzdjön bármiért is. Megkapja, amit kigondol és mi tagadás, fantáziája végtelen. Apja, Béla bácsi, a kopaszodó középkorú főorvos, állandóan rohan, gyakran éjszaka is behívják egy-egy komolyabb műtéthez. Anyja, Klárika néni, a harmincas évei elején jár. Kozmetikus és nagyon jó nő. Csinos, karcsú, ápolt. Otthon is úgy néz ki, mintha a divatlapból lépne ki.
Tibor szokása szerint a reggeli után elkéredzkedik az ügyeletes tanártól. Farmerban, agyonmosott pólóban, vékony dzsekiben elindul Laciékhoz. Hiába csenget, nem jön ajtót nyitni senki. Megkerüli a házat és a kert felőli egyik ablakot félig nyitva találja. Ez a barátja hálószobája. Biztos benne, hogy még Laci húzza a lóbőrt odabenn, mellette, az éjjeli szekrényen pedig ott árválkodik ezüst tálcán a reggelije, amelyet az anyja tesz oda, hogy fiacskája egyen, ha megéhezik. Gondol egyet Tibor, megtréfálja a barátját. Felkapaszkodik és bemászik az ablakon. Laci nincs a szobában, ágya bevetve, és a reggelije sincs odakészítve. Óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, hátha meghallja barátja hangját. Hiszen Laci szeret beszélni, és hangosan nevetni. Ha itthon van, a hangok elvezetnek hozzá.
Csakhogy a hangok másról szólnak. Kéjes nyögések, lihegések hallatszanak. Ismerősnek tűnnek. Atyaisten, ezek a szeretkezés hangjai.
Óvatosan visszalopakodik, amerről jött, úgy akar távozni, ám sebtében leveri az egyetlen cserepes virágot, amely Béres Gizi ajándéka. Szóval Laci a szülei ágyában dugja a Gizit.
Estefelé Klárika néni felhívja, hogy várja, menjen át hozzájuk.
- Sajnálom, Tibor, hogy elfelejtett felhívni a fiam. Még hajnalban elmentek a sógornőmhöz két napra. Foglalj helyet. Vegyél süteményt. Tudod már, hová jelentkezel továbbtanulni? Rendben, ez övön aluli ütés. Ne is válaszolj. Arra gondoltam, hogy kiváló bankár lenne belőled. Elintézek neked egy ösztöndíjat. De ez maradjon köztünk. Hétfőn pedig gyere be ebéd után az üzletbe. Egy jövendő bankár nem nézhet ki így.
Kozmetika, fodrászat, manikűr, mindegyik igazi tortúra. Közben fecsegnek a nők. Szidják is, dicsérik is a férfiakat. Attól kezdődően havonta egyszer kezelésbe veszik Tibort. Megkapja az ösztöndíjat is. A sok női fecsegésből kiokosodik, hogy mit is figyelnek meg egy férfin a szebbik nem tagjai. Élvezi az anyáskodó női kezek kényeztetését.
Ha most látná Klárika néni, büszke lenne rá.
Mivel menjen, kocsival vagy a tömegközeledést vegye igénybe. Pillanatnyi habozás után az utóbbit választja. Egy-két pohár ital után lazább lesz, könnyebben megy a hölgyekkel az ismerkedés.
Egy jövendő barátság megalapozásához kiváló alkalom a közös csajozás. Tibor már feladja lassan, hogy igazi párt találjon. Tapasztalata szerint a nők négy részre oszthatók. A fülhallgatóval járkáló fiatal fruskák tapasztalt nőket alakítanak, pedig a tojáshéj nyomát sem sikerül eltakarniuk. Az önmegvalósító szinglik saját imázsukat építgetik nagy gondossággal, még az ágyban is, miközben módszeresen elvesztik a nőiességüket. No, nem külsőleg, hanem lélekben. A negyven körüli elvált asszonyok aggódnak a gyermekeikért, s képtelenek feloldódni a szerelemben. Fontosabb számukra a férfi pénztárcája, mintsem az egyénisége. A következő korosztály részére pedig fiatal szeretőnek még elmegy, de ennél többre nem számíthat.
A buszmegállóig öt perc az út.
Ha jól belegondol, minden nőben Sárika odaadását, kényeztetését, feszes, kemény húsát keresi, amely Klárika racionalitásával és finom eleganciájával párosul. Nem olyan nagydolog ez, mégsem leli meg senkiben ezt a párosítást.
Rendszerint három-négy évig tartanak a kapcsolatai, majd egyik napról a másikra megszűnnek. Utána szünet, két-három évig és minden kezdődik elölről.
Legalább nem unatkozom, gúnyolódik magán és felugrik a buszra.
Zsibong a belváros. Családok, egymásba kapaszkodó szerelmesek, többfős baráti társaságok sétálgatnak a méregdrága üzletek között. A kávézók, éttermek, pizzériák teraszain szinte minden asztal foglalt.
A szembejövő tömegből kinyúlik egy kéz és integet. Feri jelzi, hogy vegye már észre, itt van.
Tibor munkahelyi kötelező mosolya mögé rejti meglepetését Kollégája makulátlan, divatos öltönye ellenére taszítja. Nyakkendő helyett nyitott inggallérja mögött selyemsálat visel. Bal kezén vastag arany karkötő. És az illata! Finoman szólva is unisex parfümre hajaz.
Visszafordulni már nem tud. Gyáva sem lehet. Feri szaporán magyarázkodik, hogy lefoglalt egy asztalt, itt, nem messze, a Százéves étteremben, utána elmehetnek a bárba, az sincs messze. Beszéd közben, mintegy nyomatékot adva szavainak, átfogja Tibor vállát.
Az étteremben már ismerik Ferit. Családtagként üdvözlik és gazdagon terített asztalhoz vezetik a két férfit. Szinte észrevétlenek a többi vendég számára.
Rendelni sem kell, azonnal hozzák a két francia konyakot, kristályvizet, az előételt. Az első pohár konyak után azonnal kapják a másodikat.
- Ferike, - szól, a pincér- a séf kéri, hogy egy percre menjen be hozzá.
Feri elnézést kér, és eltűnik.
Tibor megnyomja telefonján az egyes gombot.
Mire visszaér Feri, éppen megszólal a telefonja.
- Kézcsókom, Rózsika. Mi történt? ….Kérem, ne idegeskedjen, hívja fel a rendőrséget, fél órán belül ott leszek. Máris indulok. Nem, ennél most nincs fontosabb. Viszontlátásra!
Végre letörölheti arcáról a mosolyt.
- Sajnálom, de el kell mennem. Rózsikához betörtek.
- Természetesen megyek veled. Majd utána visszajövünk. Félreteszik a vacsoránkat.
- Nem, Feri, maradj csak, egyedül kell mennem. Majd holnap találkozunk.
A pincér képtelen elnyomni a vigyorát.
Rohan Tibor, mintha kergetnék. A sétáló tömegben mindenki igyekszik félreállni, hogy ne akadályozza a feldúlt férfit őrült rohanásában.
Az utca végéről visszanéz egy pillanatra.
Szerencsére nem jön utána a kollégája.
A Buszról egy megállóval hamarabb leszáll. Ott a pincében a borozó, ahová öltönyös férfi tízévente, ha egyszer betéved.
A vendégek többsége legalább olyan merev, mint a berendezés.
A pultnál konyakot kér, duplát. Egyhuzamban lehajtja. A pultra dobja a kétezer forintos bankjegyet és sarkon fordul. Ki innen, mert felfordul a gyomra. A konyaktól is, a kocsma illatától is. Hiába kiabál utána a pultos, hogy a fele is elég lenne.
Az utca végén befordul, innen a második házban lakik.
Vékony hangú vinnyogást hall. Fekete pumi kölyök üldögél sírdogálva a szomszéd épület bejárata előtt.
Tibor felkapja a kutyakölyköt.
- Veled meg mi történt? Kidobtak? Szóval egy kidobott jószág lettél? Vagy csak elcsatangoltál?
A kölyökkutya pumira hajaz, jóformán elfér az egyik tenyerében. Lapos a has, de tiszta, ápolt a bundája.
- Itt lakik a gazdád? Becsöngessünk?
Hiába a csengetés, lebben a függöny, de nem jön ki senki.
A csengő hangjára reszketni kezd a kölyök és ijedtében bepisil. Vizelete kifolyik a férfi tenyeréből, csorog végig a karján.
- Kutyafi, ne kutyálkodj. Nekem is kell pisilnem, de én tudok viselkedni. Neked is meg kell tanulnod.
Kivételesen liften megy fel. Nem szeretné, ha valaki a házból meglátná a kiskutyát.
A lakásban leteszi a kőre a szőrmókot. Leveti a cipőjét, átöltözik. A kiskutya bizonytalan léptekkel elindul utána. Vinnyogni kezd. Fél.
- Oké, Kutyafi, ez lesz a neved. Gyere, megfürdünk. Pontosabban te fürödsz meg. Utána kapsz vacsorát.
Prüszköl a kölyök, nem tetszik neki sem a habos fürdővíz, sem a langyos tisztavíz. Vékony hangon ugat, harapdálja Tibor ujját. Bezzeg a puha törülköző már kedvére való. Belebújik, utána kijön belőle, játszik. Várja, hogy a férfi keresse, majd újra elbújik. Vakkant néhányat, immár vidáman, rázza a farkát. Tetszik neki a játék.
Otthagyja Tibor, játsszon csak kedvére. Kimegy a konyhába. Tejet melegít a mikróban. Milyen meleg legyen?
Miben etesse? Valahol lennie kell egy csorba tányérnak. De nincs. Rózsika nem tűri a hibás edényeket.
Kimegy a WC-re. A kiskutya egyszerre ott terem mellette.
- Hallod-e, Kutyafi, azért nem vizelünk együtt. Bár neked is ide kell jönnöd. Csak két napig. Kapsz egy dobozfedelet, teszek bele papírtörlőt.
A kiskutya figyel, mintha értené, és követi a fürdőszobába. De most elmarad a játék, csak kezet mos a gazdi.
A konyhában porcelán tányérból lefetyeli a tejet. Három decit tisztán. Kigömbölyödik a hasa.
- Jól laktál, Kutyafi?
A televíziót kettesben nézik. Tibor ölében összegömbölyödve szuszog a kiskutya. Egy perc múlva már alszik is.
Tíz órakor felébred és elkezdi nyalogatni Tibor kezét, mire a férfi felébred. Leugrik az öléből és kifut az előszobába. Megáll az ajtó előtt és vakkant egyet.
- Kutyafi, mit akarsz? Sétálni? Ilyenkor?
Hát persze, nyilván szobatiszta.
Felpattan a férfi, szabadidő ruhát vesz fel, felkapja a kiskutyát.
- Akkor menjünk, ha meg akarsz sétáltatni.
A kiskutya befúrja a fejét a karja hajlatába.
Tibor emlékezete szerint, két utcával lejjebb, a téren, lehet kutyát sétáltatni.
Hohó, eddig rendben lenne, de nincs nyakörve. Mi lesz, ha elmegy, és nem találja meg?
Vékony, magas, karcsú női alak áll a lámpa alatt. Kezében póráz, de kutya nincs a közelében.
- Szép jó estét, uram. Megnézhetem ezt a kis pumit?
Fél óráig beszélgetnek. Kiderül, hogy a nő állatorvos. Mudi kölyköt vittek hozzá elaltatni, mert a mama félrelépett és a tenyésztője nem akarja megtartani a kölyköket. Ez a legkisebb és nem talál gazdát számára. A doktornő megtartja magának a kiskutyát. Nincs szíve elaltatni.
A lakásban Kutyafi kezdi magát otthon érezni. Megáll a konyha küszöbén és Tibor szeme közé néz. Vakkant egyet, felugrik, odaszalad a gazdához és beleakaszkodik kicsi fogacskáival a férfi tréning nadrágjába és húzza a konyha felé.
- Már megint éhes vagy?
Jogos a kérdés, végre rájön, hogy egy kutyagyereknek többször kell ennie. Elengedi a nadrágját és beszalad a konyhába.
- Rendben, Kutyafi, kapsz még tejecskét. Azután alvás, mert reggel randevúnk lesz. Megyünk csajozni.
0 Megjegyzések