Elvitte Őt az ősz,
többé vissza nem jött.
A világ idegen,
rideg, közé nem illek.
Hová is lett az én,
boldogságom, nyoma tűnt;
Nem okollak, nincs miért,
az álmom véget ért.
Irigykedve néznek,
hogy miért? Nem értem.
Miért ilyen a világ?
Kegyetlen és bosszút áll.
Szavait súgja a szél,
szemeit látom, rám néz;
Átölel, fogja a kezem,
de hirtelen felébredek.
0 Megjegyzések