Hajdu Henrietta: Megáll az idő

Selyemfényű tündér arcok,
Rózsa ízű friss harmatok,
Csilingelő pici szívek,
Meg nem szűnő szeretetek.

Izzó, vörös, csókos ajkak,
Bizsergő és édes szájak.
Izzadó szem és tompa fül,
Ilyenkor az megsüketül.

Lágy dallam hallgatózik,
Szerelemtől visszhangzik.
A levegő is forr az éjben,
Az Istenadta szenvedélyben.

Kívánság, hogy véget ne érjen,
Mert szeretni jó szerelemben.
Szív és szív, ha eggyé forr,
Megáll az idő mindenkor.

Selyemfényű tündér arcok,
Rózsa ízű friss harmatok.
Kinek szíve nincs egyedül,
Lelke mélye ’lágy’ hegedül…