Debrecen volt mindig a szűkebb hazám
Itt éltem le már fél évszázadot,
Mégis Ő mostoha volt eddig hozzám,
Bár lelkem ezért nem lázadozott.
E vers sem sirám, csupán egy vallomás
Hisz’ a költők sosem panaszkodnak,
Bár ők sem, jobbak sem rosszabbak, mint más,
Csak e helyett inkább álmodoznak.
Én is gyakorta arról álmodoztam;
Itt ne egy mostohagyermek legyek!
Ezért folyvást csak azon munkálkodtam,
Hogy városomért mindent megtegyek!
Írói pennámat itt mártogattam
Sorsunk közös kalamárisában,
Bár én a színemet nem váltogattam,
Maradtam szürke, mint köd homályban…
Könyvemet lakosainak ajánlom
Összes versem hozzájuk kötődik,
Hűséges érzéssel analizálom
S remélve senki meg nem sértődik!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések