Mikor megkondul a Nagytemplom harangja,
Megvénült szívemet megdobogtatja.
Szélcsend időben messze hallik hangja,
Erről ad hírt, a Hortobágy rónája.
Úgy mered az égre a kúpolás tornya,
Mint magyar szürkének hatalmas szarva.
Debrecen jelképe e híres Nagytemplom,
A cívisnépnek már szinte fogalom…
Ezt egykor Móricz Zsigmond is megcsodálta,
Szíve véleményét, mondásba fonta.
Én is ezt teszem most, emlékversbe zárom
S eszmeiségét meg őrzi más írásom…
Dicső, szép múltjával hirdeti hatalmát
S vigyázza városunk békés nyugalmát.
Övezze még dicsfény sok ezredéven át
Debrecen Református Nagytemplomát!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések