Rohanó, arctalan tömegben sodródva tűnődöm magamon,
szüntelen utamat keresem, kutatom.
Boldogtalanságom terem minden utcasarkon,
múló pár vidám percért élem túl minden kudarcom.
Tátongó űr marcangolja lelkemet,
bármihez fogok, otthonomat nem lelem.
Lehetnék néma rab, vagy éppen őrjöngő fenevad,
kinőhetném önmagam…
S mi lényegem volna, ha hagynák
eltűnne végleg a világ kegyetlen oltárán.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések