Fényárban tündöklő város, siető emberek
tapossák egymást, menetelnek előre.
Vágtatnak, loholnak, törtetnek a jövőbe,
mintha többé nem teremne holnapjuk a végtelen időben.
Ellenségük jó szó, társuk a magány,
hitet vesztett katonaként verik fel az út porát.
Lelküket nem érintik lágy, simogató dallamok,
érzéseiket elhagyták a nagyszínpadon.
Melléjük szegődött önzés és rossz szándék,
szívük is egyre csak burjánzik.
Minden kapun bekopognak,
mihaszna életük zálogaként
kóbor érdemeket bizonygatnak.
Tévedések árjában ringatózva kiáltják felém,
„Hiszen Te meghaltál, mielőtt megszülettél”.
Igazuk van!, tör rám a felismerés,
holtan is több csoda ölelne körbe,
mint amikor egy napot eltöltök az óriás életkeréken...
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések