A szőlőindák gúzsba kötik
a gyümölcsfák férges mosolygását,
lógnak a fán rothadó szemei,
nő a gyom a málnás bokraiban,
s rózsák torz szirmai bomlanak
futóbabok száraz lombjain.
Pusztul a kert, kiszívja erejét
a gaz élni akarása, s mint halódó
testből a távozó lélek ,
a sorvadásnak adja át helyét,
így tűnik el e földi éden, s vele
emlékeim gyermeki világa.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések