Fagyos fákon fájdalom tombol,
Bús viharba réved a táj,
Itt-ott száraz falevélben
Leng a sápadt Napsugár
Csügged az ég szürke mélye,
Valami gyilkos csodára vár,
Fájdalmat szül fagypecsétje,
S fázik, reszket a szomorú táj.
Milyen édes erdőszél volt,
Milyen fényes réges-rég!
Lantos szívvel mosolyt hozó,
Boldog, bájos, balga nép!
Bús a mező, virágok rétje volt,
Heves vágyak égboltszekere,
A boldogság most elbandukolt,
S a Napsugár is elment vele.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések