Molnár Viktor: Gondolatok

Múlt… mit is rejt, mit okoz?
Van, kit éberségbe pofoz,
De akár álomba is ringat.
Magányba súlyt, fájdalmat fokoz.

Gyászba visz, vagy felkelti a napot?
Reménysugár, mely táplálja a magot?
Szabaddá tesz és rabbá örökké…
Láncot vet és lehorgonyoz, ha hagyod!

Jelen… ami vagy, s talán maradsz.
Ami én is vagyok, talán ezért akarsz…
Mert változni kell és tudni jó,
Vagy örök hibába esve vereséget aratsz.

Hagyd, hogy sodorjon magával az ár,
De irányítsd magad, mert végzeted viszály,
Mely lehúz. Örvény számodra, nem út.
Persze megfogadnod semmit sem muszáj…

Jövő… egy révület s egy kép, amin megjelensz.
Álmaidban örökké igazi valódra lelsz,
S beteljesíted összes vágyadat,
De csak akkor a Tiéd, ha szíved hangjaira felelsz!

Mert magányos szív gazdáját elhagyja,
Valóját a múlt prédáinak koloncnak adja -
Önmaga helyett.
Élni akar, s nem elbújni a múltban - halva…