Gomolyfelhő most a lelkem,
Nem fogok már melléd állni.
Sós könnyeim közepette,
Nem tudok már tisztán látni.
Távolodásod érzem,
Régi szerelmünk kihűlni látszik.
Nem maradtunk mások,
Csak két gyermek ki egymással játszik.
Eszembe jutott minden szép,
S minden jó mit adtál nékem.
Eszembe jutott milyen volt,
Mikor bármit megtettél értem.
Mindig volt rám időd,
Mert szakítottál, bármi áron!
Mondtad érted élek, s halok,
Te vagy létem, s boldogságom.
Hová tűnt a régi tűz?
Melynek parázsa már-már égetett.
Mely áldozatokat követelt,
Két emberi életet.
Miért mondtad szeretlek?
Ily szavakkal nem dobálunk.
Csalódni fogok ha megélem,
Mikor egymásnak már háttal állunk.
Gomolyfelhő most a lelkem,
Nem fogok már melléd állni.
Sós könnyeim közepette,
Nem tudok már tisztán látni.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések