Meghajlott háttal kimondtál szavakat,
Nem is remélt, hanyag gondolat,
Lettél te ott lent az emésztőben,
Elenyésztél térben és időben!
Nyughatatlan élet elcsalt éntőlem,
Kedves érzéseket szakítottál belőlem,
Tigris karommal tépett öreg lelkem,
Szétzilált, kusza életem!
Utoljára sóhajtott égi akarat,
Hoztál nekem vérvörös havakat,
Álmot leheltél súlyos pillámra,
Gonosz telepedett éjjeli imámra!
Lába kelt neked és szívednek,
Hátat fordítottál az érzésednek,
Mi, amíg élünk összetartozunk,
De mások előtt nem mutatkozhatunk!
Jaj, békétlenség vár a tengerben!
Ó, jaj, elveszek a szerelemben!
És hiába az összekötő világ!
Az életünk csak halandó világ!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések