Kigombolja kabátját az éjszaka
És véres szemeimre dobja
Pihenj bolond!
Láthatsz holnap is eleget
Megsimogatja a szememet az arcod
Kezemhez simul a melled
Ahogy mögéd bújok
És szerelmemből kovácsolt kulcsomat
Belenyomom végtelenséged
Zárszerkezetébe
Ki keres, megleli párját
És létrejön a reggel egysége
Leszedem az arcodról
Azokat a gyönyörű rózsákat
Amik a szemed alatt nőnek
Gyönyörűségedben gyökereznek
És csak annyit súgok neked:
EGY
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések