Szalkári István: Magunk – ról

Szétmarja vágyainkat az Álság,
mint kénsav az eleven húst,
nincs reményünk másra ,
csak lassú álomhalálra,
mert az álmai is meghalnak
a Magunkfajtáknak!

A Magukfajták beszennyezték
a jelent, szipolyozzák a jövőt,
és átírták a múltat,
hogy a Magunkfajtáknak
emléke sem legyen ,
Magunkról !

A Kishitűek ,a Mánakélők ,
A Konclesők mind
térdre rogytak!
Puha gerinccel csúsznak,
másznak a kéz nyalásra ,
lihegve várnak alamizsnára!

A bögréből semmi sem párolog,
a morzsa rég nem billeg,
ha kell ránk raknak ,
bilincset, fogat is kilőnek,
és a rossz helyen levőnek
herét zúz a rend őre !

Külön- külön mit sem érünk,
hagyják kifolyni vérünk,
rátaposnak a macskakőre
kivert szemünkre, békés fénye
pukkan egyet, Ők röhögve
rugdossák be egy gödörbe !

Szétmarja álmainkat az Álság,
ha mi Magunkfajták is
válogatjuk a magunk fajtát ,
és nem hisszük el az erőt,
a harc mi összeköt
legyőzi a Magukfajtát!