Lokodi Imre: Gatya

Ha jól meggondoljuk, egy falugyűlés jelentős esemény, meg kell nézni, mi a súlya. A mai viszonyok közepette úgy is lehetne mondani: egy falugyűlés a hiányok felmérése, válságos állapotok kollektív vizsgálata. Maradjunk ennyiben.
Tavasz felé nyüzsögni kell, mint nyári konyhalégynek a ház körül. Vagy azért, mert zöldül a fű és legelőbírót esedékes fogadni, vagy azért, mert jön az ár, visz mindent, amit bír. Az árral szemben ugyan nincs mit tenni, de legalább stratégiázni kell. Névreszólóan meg kell nevezni, ki legyen a legény a gáton özönvíz esetén. Ezt csak a szójárás kedvéért, a gát ugyanis rég elúszott, de ha komolyan vesszük, nem árt tudni, kinek hol a helye nagyvíz esetén.
Ilyenkor mindenki beszél, mindenkiben megindul a nedv, de hát jó, ha van sok vélemény.
Zsolti bácsinak igaza van. Csak Zsolti bácsinak van százszázalékig igaza, mert ő tekintély a faluban, irigyek is rá kicsit. Kint is halljuk Zsolti bácsi beszédét, ugyanis nyitva lehet hagyni már az ablakot, nem árt egy csöpp szellőztetés, a bent rekedt, téli tömény kultúrbűzbe bele lehet dögleni. A klubban csaplárszag és bagariaszag van, és ott van a rég elszívott szivarok áporodott bűze is, de aki egy kicsit is érdekelt a falu dolgában, az szégyenletében is tesz néhány lépést befelé.
Zsolti bácsi olyanokat mond, hogy Fáré, Szápárd, és valami Berd-program is eszébe jut még. De hát neki csak hét osztálya van, tőle senki ne várjon készen megírt pályázatot!
Az emberek a fejüket vakarják. A koponyát meg kell vakarni, ha az ember a falugyűlésen soha nem hallott dolgokról szerez tudomást. Az embereknek olyan fejük van, mintha Szervátiusz nagyolta volna ki, azazhogy kőfejük van, nem értik, Zsolti bácsi mit beszél.
Összpontosítani szemétlerakatra, vízszabályozásra, vidék- és területfejlesztésre, faluturizmusra, és amire még eurót adnak a nyugatiak. A polgármester is elmehetne szemináriumra, méghozzá külföldre, ha akarna. De hát hol a polgármester? Hol vannak a diplomások, a pantallós emberek?
Zsolti mégiscsak jól beszél, tátják szájukat az atyafiak. A padsor alatt eljár a demizson.
Zsolti bácsi: a javaslatoknak súlyuk van, ki írja a jegyzőkönyvet meg?
Nyújtja ujját Nyagyminya János, én írom, Zsolti, én. Bár egy zöld abroszt kellett volna hozassunk a városból.
Tavaly a baj ott kezdődött, hogy a nagy fűz keresztül dőlt a patakon, és televénynek vetette az árt, kezdte az elemzést Pongrác bácsi borúsan. Mire leapadt, a berkekben kavicsmező terült szét. Egy évig hallgattuk, hogy zlutty és zlutty és zlutty, omlik a part magától. Még egy árvíz és elviszi az iskolát. Kettévágja a falut, elviszi az alszeget és elmossa az eget is. Letöröl a térképről. Pogngrácz bácsi azt mondja, restségünket ki se szóljuk szánkon, nagy szégyen, ha elviszi az ár a falut, elmossa az eget is.
Valamit tenni kellett volna.
Kellett volna valamit.
Vegyük csak számba, mit építettünk az elmúlt fél évszázadban, tör a sűrűjébe Kő Zakariás. Nemhogy építettünk volna, még a kuglit is lebontották, elvitték a golyóinkat...
Legolyóztak, legolyóztak...
Építettünk egy millenniumi emlékművet, végzi el a számadást Fenyvessy bácsi. Jó mellel, vastag lájbival támasztja meg az elmúlt ezredévet.
Cseszheted...
Ki volt ez a gyalázatos? Írjad Minya a jegyzőkönyvbe, szóról szóra írjad mind.
Írom Zsolti, írom mind.
Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szívd vissza, de most!
Pacák Lajos lehajtotta busa fejét, visszaszívás közben a nyála is kicsordult.
Tisztelt közgyűlés! Lehettünk volna tisztességesebbek is hatvan évvel ezelőtt. Arról beszélek, amikor az oroszok gépágyúval lőtték agyon a szerencsétlen Wermacht-katonát, a Vermessy-kert alatt – ment vissza megint csak a múltba Csiszlik Jóska.
Wermacht-katonát? Hogy jön ez ide, ki volt az a katona? – tátotta száját a közgyűlés.
A Wermacht-katona az Wermacht-katona volt. Ha tisztességesen eltemettük volna, most más lábbelit viselnénk. De nem temettük el a szerencsétlent, mint ahogy Zádogfalván tisztességesen eltemettek egy szerencsétlen Wermacht-katonát. Látom Zádogfalván, hogy TIR-autóról állandóan ölszámra hánynak le gatyát és lábbelit, mesélte el Csiszlik Jóska.
Az nem is gatya, Csiszlik Jóska, hanem selyembugyi! – helyesbített Paczal Gedeon.
Nekem ne mondd, hogy Csiszlik Jóska, mert helyben elvágom a torkodat, te rongy Gedeon!
Zsolti bácsi: a közgyűlést berekesztem! Nekem itt vér ne folyjon! Magyar vér, az istenit!
Vadonatúj irkát forgat a kereszthuzat könnyedén. A falugyűlés beléírva mind. A huzat a forgatással egyszer csak megáll, hiába, az írott szónak súlya van, szellő se emeli. A jegyzőkönyv a hiányállapotokat írja le, meglehetősen tömören: gatya.