Sáfrány ízű a tegnap.
Spirál márvány.
Már nem tapintható
az a gyöngyöző angyal:
Szivárvány
remeg s az ég utolsó
cseppjeibe kapaszkodva
selyemlelkű búvárjait
a tudás mocsarába taszítja.
Reményt kovácsol
a mítoszok Istene.
Csupán ernyedt könnyedség
és való bukfenceknek bókol,
vezekel
s Igazgyöngyé válék…
Eme egység pedig
kitárva karjait:
Ölére igazítja az új civilizáció magvait.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések