Még ködpászmák alatt vacog a tél,
napot áhító rügyek szenderegnek,
sok száraz rög zord aszályról regél,
de dús tavaszról álmodnak a kertek.
Megnyíló kékség hajol majd fölénk,
aranyló fényben fürdenek a lankák,
játékos széltől bólint a zöld, és
rózsásan kacagnak a víg barackfák.
Langyos esőben mossák arcukat
s nyújtóznak a fű közt apró virágok,
hol léptünk könnyű, s meghitt hangulat
ringat tavaszba szívet és világot.
Lelkekben nyíló érzés bontja szirmát,
zengve a vágy és szerelem hatalmát
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések