Úgy harsognak az alkonyi árnyak
Szólni akarnak végre, de várnak
Hogy elérkezzen.
Sárgarigó kacagó dala visszás
Metsz a tekintete, könnye a tisztás
Bánata.
Surran a fűben a medve, a patkány
Nap tányérja az égben a padkán
Gonoszul kacsint.
Hold szeme őrzi az éjjeli tájat
Míg mosolyában meg-megcsillan a ványadt
Tűfoga.
Ércsugarát leteríti a völgyben
Könnyű léptek mély nyoma földben
Elillan.
Zörgő hanga az étek a Földnek
Hold és Nap testvéreket ölnek
Kedvesen.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések