Én már nem dobálok követ a tóba,
csak emlékezem a nem is oly régre,
és megnézem, hogy milyen mélyre
süllyedtek, és hova,
és hogy mennyire volt a
víz velük mostoha.
Ó, vajon gyengéden bántak-e ők
a tónak csendjével?
vagy most már nem hajíthatok többé,
mert a szívem nem visz rá,
vagy a köveim váltak köddé,
ahogy a szavaim jártak…
… és a tó partján, hátamon fekve,
a szívem átadom, és reménykedve várok;
várok és csak várok, mígnem
magam is egy kővé válok …
Ó, vajon gyengéden dobnak-e majd
a tónak csendjébe…?
Én már nem dobálok követ a tóba,
de vajon lesz-e majd aki
követ a tóba…?
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések