Baranya Zoltán: Dideregnek a fák

Dideregnek a fák,az ősz lehelete alatt,
a hideg,elveszi tőlük lombkoronájukat.

Minden egyes levélkét nehezen adnak,
mikor egy lehull,hallani sírásukat.

Megy a küzdelem,csak egy maradjon,
de az ősz jelszava,egy se maradjon.

Egy se maradjon,mind kell nekem,
bármit is teszel,én elveszem.

Gyűlnek az elhalt levelek a fák alatt,
az ősz,elégedetten nézi a halmokat.

Nézi a halmokat,melyek dicsőn hirdetik,
zsarnokságának nem állhat ellen senki.

Így hirdetve itt vagyok,de jön a tél is,
hiába sírsz,lesz nálam rosszabb is.

Dideregnek a fák,didergek már én is,
sírnak a fák,sírok már én is.