Pamut-ködön átsurranó, szivárványszerű sarki fény
Léggömböt köt álmaidra. Bár hited buborék-kemény,
Acélszürke jég csikorog hétmérföldes csizmád alatt,
Üvegpelyhek közt, általad rajzolt Názáretbe szaladsz.
Csokrot szednél, de nem találsz mást, csak jégvirágot;
Hibernál a Lét. Dübörgő vízmolekulák közt kábán járod
A mindenség táncát. Társad csupán csont-pára hóember,
Elolvad a karmaid között, de Te járd tovább a Csenddel!
Szemüregedben fagyott szendergés bóbiskol. Műanyag
Horizontodból csámpás csókot firkál. Csodás, de hanyag.
Rozsdás mesék közt tél tombol. Meggyalázott válaszok
Örvényében kérdéseket kutatsz - távoli, tétova tavaszok.
A sivatagban dér-harmat fakad, látogatják profán királyok,
Zúzmara zendül, dalra kél. Hangokból faragsz egy vályog
Iglut, hóba karcolod neved. Vihar támad, erodálja nyomod,
De rügy merészkedik elő - eljött a Te privát Karácsonyod.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések