Olasz Anikó: Semmi sem a régi

Minden megváltozott semmi sem a régi
vagy csak én, lettem ócska, néki.
Úgy dob már el mintha, koszos rongya volnék
mit akkor tapos sárba mikor ő akarja

Fáj ez látja de nem bántja,csak azért is csinálja
ha isten volna engedné e, nem hiszem nem.
Hogy rongyként éljek megalázva
ebbe a világba a koszba a mocsokba ,feküdve.

Nem moccanva,a földre rogyva
a porba süppedő arccal bánatomba.
Csak egy keresztre hajolva,
a fájdalmamra gondolva.
Keressek vigaszt nyugalmat,
itt a földön hagysz lehet, most utoljára.