Nagy Attila Puli: A fogoly

A foglyot meglepte, hogy azzal állított be, az őr, a cellába, hogy várja a börtönigazgató. Már húsz éve ült börtönben, - terrorcselekményért. A Fekete Kereszt nevű terrorszervezetnek volt a tagja, és egy pályaudvar felrobbantásáért ítéltek el. Miután a börtönigazgató közölte, hogy szabad, ő váltig erősítette, hogy tévedés az egész, neki még ülnie kell. Végül, kipakolták az utcára. Nem volt mit tennie, hazament. Mivel nem volt családja, otthon, mindent úgy talált, ahogy hagyott, mikor letartóztatták. Legjobban, a bosszantotta, hogy nem tudta megírni, a börtön csendjében, élete nagy könyvét, az elcsíphetetlen terroristáról, annak személyiségéről. Foglya azt állította, hogy az igazi terroristában, két személyiség lakozik és egy meghatározhatatlan valami, ami ezeket összefogja: az első, a becsületes üzletember, a második a terrorista, a harmadik pedig, ami összefogja, az előző kettőt, azok ellentétét, meghatározhatatlan. Ez utóbbit nem sikerült még megtalálnia, és ez akadályozta műve megírásában. Otthon, a hálószobáját cellává alakította: az ablakokra rácsot tetetett, vaságyat hozatott, cellaajtót készíttetett, az eredeti helyett, és végül, rabruhát is készíttetett magának. Eddig minden rendben lett volna. De milyen börtön, ahol nincs börtönőr? - gondolta magában. Már majdnem megoldhatatlannak látszott a helyzet. Támadt egy nagyszerű ötlete. Ő lesz saját maga börtönőre. Az ötletet, a gondolatban készülő könyvének, az alapgondolata adta, a kettős szerep. Másnap meg is rendelte, a börtönőr egyenruhát. Dupla fizetség fejében, másnapra, kész is volt. Nappal börtönőr volt, éjszaka rab. Nagyon jól érezte magát, a kettős szerepben, és rájött, hogy ez a helyzet, a könyve megírásában, segíti. Teltek a napok, és az évek, a szerepekben nagyon jól érezte magát, de a harmadik, meghatározhatatlant, csak nem találta, - és ez nagyon bosszantotta, mert a könyvének nem tudott nekifogni. Egyik nap, az az ötlete támadt, hogy tollgyakorlatként, megírja, emlékiratait, és közben hátha felfedezi azt a rejtett harmadikat. Egy év alatt el is készült a mű. Nekifogott, hogy átolvassa. Olvasás közben, egyre furcsább változásokon ment keresztül, úgy érezte, a szerepek távolodnak tőle: a fogoly nem ő, a börtönőr nem ő, és a gondolatban létező könyvtervnek a tárgya, sem létezik. Mire átolvasta az emlékiratait, rájött, hogy megtalálta, a rejtett harmadikat, - a többi nem létezik. Másnap, visszarendezett mindent a lakásban, úgy ahogy volt. Kívánkozott az emberek közé. Kiment a városba és látta, hogy az emberek, épp úgy szerepeket játszanak, ahogy ő tette, csupán annyi különbséggel, hogy azok társadalmilag elfogadottak.