Az utcák kövét koptatom.
Az meg a talpamat.
A Kertvárost magam mögött hagyom,
mert nem tudom eltartani magamat...
Sötét, kilátástalan gondolatokat
húzok magam után...
El kellene dobnom azokat, mert
a kirakatok üvegéből néznek bután...
Egy padon temetem
tenyerembe arcom.
Így gyerekkoromban bőgtem,de
a könnyem nem érdekli a korom...
Elkoptatnak az utcák, mert
ebben az országban nincsenek munkák...
Valaki adhatna egy fedelet, hogy
az alatt leheljem ki lelkemet...
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések