Voltam-e már szomorúbb, mint az égről lehulló
Csillogó kis ezüst golyó,
Mely a zuhanásban elveszti otthonát s szeretteit
S száműzve kell élnie itt?
Voltam-e már boldogabb, mint aranyló pittypang,
Mely méhecskével nász-táncra pattan?
S duruzsolva, búgva, rezegve
Szeretve egymásba elvesznek?
Nem. Valóban nem. Egyik se voltam még.
Csak képzeletemben él a bánat-kép,
S valjuk be,
Szemfedőnket ígyis-úgyis moha növi be!
S nem! Valóban nem! Nem voltam még pittyban-boldog sem,
Mert mi az igazán boldog, ha ez nem?
Talányok tárháza a világ,
S azt vetítesz magad elé, amit csak kívánsz.
Légy hát pittypang-boldog,
S golyóbishoz hasonlóan szontyolodott.
Mert ha fáj, ha nem, ez az élet,
S neked élned kell!
Mert nem lehet feladni,
Álmokat kell szőni,
S nem a két véglet közé szorulni,
Vagy élj, ahogy tudsz, vagy tanulj meg jobban élni.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések