Váczi Vincent: Majmok

Ifjak voltunk, bátrak, félénkek
Két kezünk közt ezernyi cél égett - s forrtak a tervek
Színes, Új világot álmodtunk
Hol nem tört szív és nem dúlt háború - ábrándjainkért

Hősök voltunk, sodró fergeteg
Fölperzseltünk minden táncteret - s az éjszaka útjain
Hordoztuk az ifjak zászlaját
és zengtük szövetségünk jelszavát - Míg tüdőnkből tellett

Majmok voltunk, lázas áradat
Veszettül ráztuk az ágakat - és mindent, mi fejünkre hullt
Félszeg reményt, merész félelmet
Ittas diadalt, szégyellt sérelmet - az éjbe huhogtuk

Az alvót, a süketet, a némát, a sírót
a bajra hajlót és bajtól búvót
mind felvertük, míg fel nem verte ifjúságunk vadkertjét
A gyomként fojtó készenlét, hogy felnőttként
Kifutó szériák közönyével bámuljuk az évpergést

Kik voltunk? Kik leszünk?
Nem csak történelem és ábránd
Nyissuk hát fel szemünk
És lássuk, mennyi minden vár ránk

A régi jelszót füledbe harsogom,
Te reményeidet újraalkotod - és míg tüdőnkből tellik
Az éjbe huhogjuk a józan diadalt
Hogy minden léptünk újra fiatal - s égnek a táncterek...