Éj fekete felhők gyűltek az égen,
eltakarva orvul a kelő napot.
Kihunytak a fények, mit eddig kapott
a szunnyadó föld. S nem ébredt fel mégsem.
Álmodott tovább… lágy fehér takaró
borította álmát, szépen, csendesen,
mint simító kéz, ha arcon megpihen,
lassan elkezdett hullani rá a hó.
Így, mire a felhők elszálltak végre,
mert a szél megunta sötét árnyait
s a nap csendesen felkúszott az égre,
nem találta sehol a föld vágyait.
Hiába kereste, nem lelte mégse’.
Betemette a hó boldog álmait…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések