Óh, Ti magányosan
fellegekbe mártózó Hegyek
öleljétek lágyan,
gyengéden a kis Tavat,
mely álmaimban jelenik meg…
Óh, Ti sudáran a
nappal kacérkodó Fák
alkossatok óvó rengeteget köré,
s mint meleg gyapjúkabát
tornyosuljatok, hajoljatok fölé…
Óh, Ti öregedő, elmúló Falevelek
ágyazzatok vaskos
avardunyhát mögé, hogy
utolsó leheletetek köddé
válva röpülhessen fölé…
Óh, Te vastag, téli Jég
hófehér páncéloddal takard,
s mikor pattannak
az ébredõ rügyek, haláloddal
megváltva táplálni akard…
Óh, Te kedves Fiú,
kinek lelke ez a tiszta Tó
tekintsd meg tükrében arcodat,
olyankor gondolj rám erősen,
s ígérem, meghallom a hangodat.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések