Csupaszon zörgő ágak nyújtóznak az ég felé
Akár egy gyermekkéz firkálta tintarajz.
Kémények fekete füstjét kavarja a szél,
s teríti szét a város felett
Az ég is alig dereng a szürkeségben.
Botladozva ballagok a semmi partján,
Kezem tétován keres kapaszkodót,
De csak hideg betont talál.
Ázott árnyak jönnek szembe velem
Álomszerűen imbolyogva,
Lábam pocsolyát, s szennyet tapos.
Üdv neked városszéli december!
1 Megjegyzések