Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
Pálinkás Imre: Szép szerelmem
Szép szerelmem, mondd, sétálunk-e még a hold túloldalán? A világ elől elbújva, összefonódva az éj sötétjében. Szép sze…
További cikke
Pálinkás Imre: Egy fénykép szélére
kigombolt égőpiros blúzod kontrasztként öleli melleid dús halmát, arcodon vágy a szeretkezésre, mosolyodban a közeli pe…
További cikke
Pálinkás Imre: Szeretőm
szeretőm, a sunyi éjszakában egyek voltunk, ölelésedben meghaltam, tested rám fonva bőröd leloptam rólad, nyers húsunk …
További cikke
Pálinkás Imre: Villanás
vörös hajad lobbanása lángolt felém a megolvadt tömegben izzadtság cseppek alól szeplőid szórtad a betont tördelő hőség…
További cikke
Pálinkás Imre: Rozsdás síneken felsír a lélek
Külváros hozott a világra, vérben, könnyben, mocsokban. Magot vetettél, most a szárba szökő virágot burjánzó gaz fojtj…
További cikke
Pálinkás Imre: Piszkos vásznakra festettelek
Magányom álmaival festettelek kínokból szőtt piszkos vásznakra, szédülten keverve furcsa színeket, szemed a hazug mosol…
További cikke
Pálinkás Imre: Taigetosz
Olimposzra vágytam, Taigetoszra jutottam, fehér bottal hegynek fel, éles kövek szaggatta foszlott bocskorban, magamban …
További cikke
Pálinkás Imre: Ma a szél hideget hoz
Kopasz ágak közt őszi leveleket sodorva a földre hűvös esti szellő kóborol. Lenyugvó nap halvány sugara bújik arcodhoz…
További cikke
Pálinkás Imre: Ma jött a halál
Ma jött a halál - nem testben - /az még enni kér és levegőt, és hideg vizet/, csak ez a gyáva féreg lét /kezem gúzsba k…
További cikke
Pálinkás Imre: Konszekúció
Ő felsírt, gonosz álmokkal borult rá az éjszaka, kócos kisgyerek, fiam, Te. A lustán vánszorgó idő vár talán…
További cikke
Pálinkás Imre: Utolsó szál virág
Télidő előtt a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak, nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt? Gazos borítj…
További cikke
Pálinkás Imre: Lelkem ósdi boltja
Nyitva lelkem ósdi boltja tele ócska régi kacattal minden emlék-marta polca. Itt egy igaz gondolat, alig kopott. Adj ér…
További cikke
Pálinkás Imre: Rozsdás síneken sír a lélek
Kormos, piszkos külváros hozott a világra, Vérben, könnyben, mocsokban születtél. Szárszó vitt el, temettünk. Magot ve…
További cikke
Pálinkás Imre: Borotválatlan pofával
A villogó /régi képcsöves/ tizenkilenc colból rám ugatott regnáló királyunk, magabiztosan, a mindentudók bölcsességét …
További cikke
Pálinkás Imre: Visszhangok
Mint árnyak a falon, mint felsejlő fájdalom már elmúlt alkonyatban, körmeim kaparnak rést a falon vérem vörös izzásáb…
További cikke
Pálinkás Imre: Eszmélés
Belém nyilall a reggel egy ébren átforgott éjszakát söpörve a szétfeküdt ágy alá. Égett ízű kávé kaparja torkom, és az …
További cikke
Pálinkás Imre: Kötéltánc
éjszaka fon magába, felfal a semmi, beszélgetek magamban, ketten vagyunk, / se te, se én / lét peremén egyensúlyozom, k…
További cikke
Pálinkás Imre: Rég-volt hajnalok
Hiányzik a hajnali ködöt bontó vonat csattogása, az ébredő peron világa, a C-i kihalt resti bűn rossz kávéja íze, az a …
További cikke
Pálinkás Imre: Halott öregasszony döglött macskával
Tegnap dermedt halálba, bőre viasz pergamen, álmos macska nézi még félve mozdulatlanságát, néha morrant egyet, karmol a…
További cikke
