Nemes Ottó: Világol

Pislán világol szívem
Végleteimet takaróba csomagolom
Tépek lény-kapcsokat magamba
Szemeitekben dúlt fény is lehet oltalom
Rögzíteném a holnapot
Habár sápadt gondolatokba
Magam féltését miért kellene oltanom
Nem találok kezem ügyébe eső dolgokat
Pedig ők látják hol vagyok
Testük csupa unalom
Veszem magány-palástom
Rájuk, nekik mindentelenségüket
Ott hagyom