Esti kép a hegytetőn:
Arra még bíborlik a felhő.
Itt szürke árnyakra reszketőn
Csókot lehel a néma szellő.
Sáros út a völgybe fut,
Keréknyom hasított háttal.
Erdő a csendnek nyit kaput,
Mélyén halkul a madárdal.
Távolban vonat zakatol
Kettétörve a csendet.
A völgyben egy kutya csahol,
A házak homályban merengnek.
Ébred már az éji vad
Neszezve bozótban csörtet.
Az égre a Hold felszalad,
Maga előtt csillagot görget.
Most tábortüzem fénye itt
Árnyékot táncol a fákra.
És szemembe oltja titkait
Az erdőnek vad, szép világa.
Szívemben csendes dal fakad
A táj most örömódára ihlet.
Nyugalma velem most itt marad,
S lelkemből idézem verseinket.
Itt szürke árnyakra reszketőn
Csókot lehel a néma szellő.
Sáros út a völgybe fut,
Keréknyom hasított háttal.
Erdő a csendnek nyit kaput,
Mélyén halkul a madárdal.
Távolban vonat zakatol
Kettétörve a csendet.
A völgyben egy kutya csahol,
A házak homályban merengnek.
Ébred már az éji vad
Neszezve bozótban csörtet.
Az égre a Hold felszalad,
Maga előtt csillagot görget.
Most tábortüzem fénye itt
Árnyékot táncol a fákra.
És szemembe oltja titkait
Az erdőnek vad, szép világa.
Szívemben csendes dal fakad
A táj most örömódára ihlet.
Nyugalma velem most itt marad,
S lelkemből idézem verseinket.
