Csupasz ágak merednek az ég felé. Kiskertünkben mégis csicseregnek a madarak. Köd üli meg a tájat, jégbe fagyott a világ. Kell egy kis melegség, kell az embernek, hogy szeressék. Tanuljunk a rigóktól, énekeljünk mi is, a hideg fagyos estén bújjunk össze, melegedjünk, bizakodjunk, reméljünk! A fázós emberiség, az ínség, a háború sújtotta nép kapja meg végre békéjét!
A hatalmas jégtömböt olvasszuk fel szívünk melegével, értsünk egyet, fogjunk kezet! Induljunk útra az igazakkal, könyörögjünk naponta imáinkkal jóságos, igazságos Istenünknek! Olvassza fel a jeges világot, hozzon fényt, meleget. Az éhezőknek adjon kenyeret, a foglyoknak kegyelmet, szívünkben gyújtson világosságot. Ragyogjon fel előttünk Dicsőséges Istenünk. Mindenütt mindig szorongatnak, de nem törhetnek meg, nem eshetünk kétségbe. Letiporhatnak, mi el nem veszünk, Isten szeretete ragyog rajtunk. Nem félünk, mosolygunk, szeretünk.
Segíts, könyörületes Istenünk! Erődet add nekünk, sodorjuk el utunkból a fagyos, fekete rögöket. Marcangoló ellenségeinket távolítsd el tőlünk! Mi maradhassunk utunkon, holdfényben fürdő, csillámló hókristályok között. Az ide-oda csúszkálókat, a botladozókat, lemaradókat segítsük fel, öleljük át őket. Nyújtsuk nekik kezünket, imádkozzunk, a tél fogságából szabaduljunk! Szálljon magasba lelkünk, szívünk szeretetével kérünk, emeld magadhoz híveidet, méltón ünnepelhessük születésed! Halld meg Urunk hangjukat, mely Téged hív, Benned bízik, adj békességet nekik! Olvaszd fel fagyott világunkat! Karácsonyi gyertyák lángja melegítse az embertelen gyilkosok lelkét, térjenek az igaz útra. A Föld minden lakójának hozd el a nyugalmat, békét, csendes éjt! Borítsa el a bűnt a szeretetfény. Örömünk sokszorozódjék örömödben, belülről, kívülről tisztíts meg minket! Láthassuk meg mindannyian örök dicsőséged! Pásztorok hirdessék újra jöveteled, köszöntsük a régen várt kisdedet! Ünnepeljük a megváltót, ki elhozza végre fagyos világunkba a szeretet melegét, örömét, hitet a becsületben, tisztességben, örök emberi értékekben, igazságos, könyörületes Istenünkben!
Ünnepeljünk, ne felejtsünk! Emlékezzünk a hajnalra, mikor megérkeztél, megszülettél, bűneinktől megváltottál, értünk meghaltál, feltámadtál! Ne hagyjuk, hogy halálodnak értelme vesszen, hogy híveid, kik Téged követtek, vértanúk, kik áldozatot hoztak, piros vérük halványuljon emlékünkben! Imádkozzunk értük Hozzád, ki életeddel, haláloddal halandóknak örök példát adtál, ki Istenként embernek maradtál, emberként Isten voltál! Benned rejlik minden örömünk, a bennünk lévő űrt kitöltöd, dicsőség neked, Istenünk!
Csendes, szentséges éj: a kezdet. Jeget olvasztott első leheleted, gyémántfényű tiszta szemed, igazságos, jóságos szeretettel tekintett ránk. Ragyogó csillagmilliárdok fénye önti el a világot, szívünkben így él a karácsony: csillagporos fenyő az erdők mélyén, feldíszített fa, égő gyertya, kalács illata otthonunkban. Ahogy a költő mondja: „alattad föld, de benned létra”, mely ég felé visz. Ha hiszel a Fennvalóban, a földről elrugaszkodsz, felrepülsz angyalokhoz, Isten dicsőségét zenged, jéggé fagyott világunk helyett gyémánttüze melegíthet! Gyújts gyertyát Érte s értünk. Ajándékozd meg az éhezőt, a jóra, szépre vágyó keresőt, az isteni világosságra szomjazót!
Kincseidet oszd meg szeretteiddel, ismeretlen szegénnyel, hontalannal, hajléktalan boldogtalannal! Utolsó falat kenyered add oda, hívd be házadba, ültesd asztalodhoz őket, gyújts fényt szemükben, dicsérhessék az Urat! Járuljanak Isten színe elé, ne hagyd el őket, te is segíts! Urunk, kérlek, vezesd a helyes ösvényen őket, adj békességet nekik! Olvaszd fel fagyott világunkat!
A hatalmas jégtömböt olvasszuk fel szívünk melegével, értsünk egyet, fogjunk kezet! Induljunk útra az igazakkal, könyörögjünk naponta imáinkkal jóságos, igazságos Istenünknek! Olvassza fel a jeges világot, hozzon fényt, meleget. Az éhezőknek adjon kenyeret, a foglyoknak kegyelmet, szívünkben gyújtson világosságot. Ragyogjon fel előttünk Dicsőséges Istenünk. Mindenütt mindig szorongatnak, de nem törhetnek meg, nem eshetünk kétségbe. Letiporhatnak, mi el nem veszünk, Isten szeretete ragyog rajtunk. Nem félünk, mosolygunk, szeretünk.
Segíts, könyörületes Istenünk! Erődet add nekünk, sodorjuk el utunkból a fagyos, fekete rögöket. Marcangoló ellenségeinket távolítsd el tőlünk! Mi maradhassunk utunkon, holdfényben fürdő, csillámló hókristályok között. Az ide-oda csúszkálókat, a botladozókat, lemaradókat segítsük fel, öleljük át őket. Nyújtsuk nekik kezünket, imádkozzunk, a tél fogságából szabaduljunk! Szálljon magasba lelkünk, szívünk szeretetével kérünk, emeld magadhoz híveidet, méltón ünnepelhessük születésed! Halld meg Urunk hangjukat, mely Téged hív, Benned bízik, adj békességet nekik! Olvaszd fel fagyott világunkat! Karácsonyi gyertyák lángja melegítse az embertelen gyilkosok lelkét, térjenek az igaz útra. A Föld minden lakójának hozd el a nyugalmat, békét, csendes éjt! Borítsa el a bűnt a szeretetfény. Örömünk sokszorozódjék örömödben, belülről, kívülről tisztíts meg minket! Láthassuk meg mindannyian örök dicsőséged! Pásztorok hirdessék újra jöveteled, köszöntsük a régen várt kisdedet! Ünnepeljük a megváltót, ki elhozza végre fagyos világunkba a szeretet melegét, örömét, hitet a becsületben, tisztességben, örök emberi értékekben, igazságos, könyörületes Istenünkben!
Ünnepeljünk, ne felejtsünk! Emlékezzünk a hajnalra, mikor megérkeztél, megszülettél, bűneinktől megváltottál, értünk meghaltál, feltámadtál! Ne hagyjuk, hogy halálodnak értelme vesszen, hogy híveid, kik Téged követtek, vértanúk, kik áldozatot hoztak, piros vérük halványuljon emlékünkben! Imádkozzunk értük Hozzád, ki életeddel, haláloddal halandóknak örök példát adtál, ki Istenként embernek maradtál, emberként Isten voltál! Benned rejlik minden örömünk, a bennünk lévő űrt kitöltöd, dicsőség neked, Istenünk!
Csendes, szentséges éj: a kezdet. Jeget olvasztott első leheleted, gyémántfényű tiszta szemed, igazságos, jóságos szeretettel tekintett ránk. Ragyogó csillagmilliárdok fénye önti el a világot, szívünkben így él a karácsony: csillagporos fenyő az erdők mélyén, feldíszített fa, égő gyertya, kalács illata otthonunkban. Ahogy a költő mondja: „alattad föld, de benned létra”, mely ég felé visz. Ha hiszel a Fennvalóban, a földről elrugaszkodsz, felrepülsz angyalokhoz, Isten dicsőségét zenged, jéggé fagyott világunk helyett gyémánttüze melegíthet! Gyújts gyertyát Érte s értünk. Ajándékozd meg az éhezőt, a jóra, szépre vágyó keresőt, az isteni világosságra szomjazót!
Kincseidet oszd meg szeretteiddel, ismeretlen szegénnyel, hontalannal, hajléktalan boldogtalannal! Utolsó falat kenyered add oda, hívd be házadba, ültesd asztalodhoz őket, gyújts fényt szemükben, dicsérhessék az Urat! Járuljanak Isten színe elé, ne hagyd el őket, te is segíts! Urunk, kérlek, vezesd a helyes ösvényen őket, adj békességet nekik! Olvaszd fel fagyott világunkat!
