Kovács Klaudia: A dicsőség mindennél többet ér

Felsorakozva áll a hadsereg,
az életük a fejükben gyorsan lepereg.
Alattuk a lovak idegesen topognak,
patáikkal egyre feszültebben dobognak.
Sörényüket hullámként borzolja a szél,
lóban és emberben egyre nagyobb harci szellem kél.

A két sereg egymással szemben várva
áll a csatajel hívó szavára.
Elöl az íjászok felsorakozva,
hátukon nyilaik gyémántként csillogva.
Kardok, szablyák, dárdák élén felcsillan a Nap,
néma csendben, harcra készen áll a nemes had.

A hadvezér büszkén lova mellett áll,
a levegőbe szippant, majd felpattan reá.
Szőke hajába belekap a szél,
a csatánál jobb halált nem vár, és nem remél!
A hadvezért hátán tegez, oldalán kard villan,
őrült vágta kezdődik, s kitörőben a vihar.

Sötét felhők tornyosulnak a pusztaság fölé,
szürkületet vonva a katonák köré.
De a viadalt már ez sem állíthatja meg
megindult egymás felé a két hadsereg.
Elzúdít mindent a nyílzápor tengere,
egyként mozog ló, lovas s a fegyvere.

Lovagok vívnak egymásnak feszülve
egymást üldözve, szúrkodva, döfködve.
Vannak, kik elestek, egyre több a halott,
a föld már tengernyi vérrel áztatott.
De zúdul az eső is, mosva a csatát,
a hadvezér körbetekint keresve hadát.

Mellvértjén az esőcsepp lassan végigfolyik,
miközben ütésétől egy harcos megtántorodik.
S mikor meglátja a másik hadvezért
megszűnik számára az egész csatatér.
Percekig csak próbálgatták egymás erejét,
de döntő szúrást a másikra egyikük sem mért.
De mégis! A harcost egy nyíl karon döfte,
s a másik hadvezér a lováról ledöntötte.
Sisakja leesett, szőke haja kilétét felfedte,
egy jól sikerült szúrás, és életét a másik máris elvette.

Csillogtak a kardok, hallatszottak üvöltések,
láncok, ütések, nyilak és nyerítések.
Hevertek harcosok hősi halált halva,
vonultak harcosok büszkén a diadalba.
Élükön a hadvezér, hátán tegez, oldalán kard csillan,
nyugalom és néma csend van, elvonult a vihar.

A levegőbe szippant, érzi a szúrást a vállán.
De tudta megnyeri a csatát. Ha kell az élete árán!
Oly közel került a hősi halálhoz,
mégis időben kapott a kardjához.
A szúrást visszaverte, s bár a fájdalom vállába elér,
de a csatánál jobb halált nem vár és nem remél!