Olasz Anikó: Vallomás

Mit mondjak,
mit valljak,
hogy szeretnék
szeretni.
nem tudtad?
az agy tiszta
szürke állomány.

Én is
vagyok olyan
mint más talán,
nincs különbség
semmiben,
minden ádáz
küzdelem.
legfőképp a szerelem,
mi hiányzik
add Nekem,
Istenem.

Egy, csókod
jóleső bókok.
elhagyott évek
múltat idézzek?
inkább már jelenbe
abba éljek,
a múlton már
hiába kesergek
mit vissza sírni
bizony nem lehet,
pedig azok
lettek volna,
vigasztalók,
a legszebb,
pillanatok,

Álmaim közzé
tartozók, érted ?
mik össze törtek
bennem voltak csak,
oly szépek
emléke az ,még éltet
de még is félek,
mert így, mit sem érek,
a lényeg hát,
kimaradt az életből
a szépnek hittem,
reménykedtem

Tudod
hogy, miért?
mit tettem,
azt mond csak
el Te, a szívnek
szó szerint rajta,
könnyítsd az
inga lelken.
nem könnyű sírni
könny nélkül
tudni kell,
bár szív fáj
azt tűrni kell
ha mégis szakadt.
viseld el

Igaz, nem volt az,
sok idő vagy nap,
csak pár óra, csupán
forgó pillanat
vágy, hit volt nagy,
hát elveszed, megint
az Isten szerelmére
inkább kérlek,
add kezed felém,
nyújtsd ki segíts.