Simonek Eszter - Csak pár üres sor

Ma megértettem,
miért pont így van ez.
Ma rájöttem,
belülről gyűlölet esz.

Gyűlöllek azért,
mit velem tettél.
Gyűlöllek azért,
mert elvesztettél.

S gyűlöllek azért,
mert tudtad jól,
testemben-lelkemben
mekkora szerelem dúl.

Ma mégis elmosolyodtam,
mikor meghallottam nevetésed,
s akkor már tudtam,
a gyűlölet feledésbe vesz.

Megszólítottál,
most már máshogy.
Néztél,
talán, hogy mit reagálok.

Néztem rátok,
valamikor én ültem ott,
kezed én kezemen nyugodott.
Sok boldogságot, ennyit mondok.

De bármit is mondok,
szívemből a gyűlölet
feléd kipárolgott.
Ég veled!

Most még magányosan írom e sorokat,
szívemben kipakolom a polcokat.
Letörlöm a port,
nem hagyok mást, csak pár üres sort...