Kifosztottan, kómában,
él a magyar, megfogyatkozva.
Mintha baj nem lett volna,
s a haza miénk volna.
Ez az ország, már nem a mienk,
s egy mondat visszacseng,
Előre hát ki magyar,
s győzzük le a hadat.
Utolsó óra, hogy cselekedjünk,
Sorsunkat kezünkbe kell vennünk.
Hulljon fejükre a nyomor átka,
s őket hagyja el a bárka.
Atyám, ne engedj ennyit a nyomornak,
testeink már megbomlanak.
Milliók álmatlan álma,
munkanélküliek szomorúsága.
Hulljon a zsarnokra, minden nyomor,
s temesse őket be egy bokor.
Vissza mindent ami magyar kincs,
s záruljon a be minden rab kilincs.
Nem vagyunk mi birka nép,
harsogjuk a világgal, hogy már elég.
Harsogjuk ország-világ előtt,
s levágjuk, mi minket benőtt.
él a magyar, megfogyatkozva.
Mintha baj nem lett volna,
s a haza miénk volna.
Ez az ország, már nem a mienk,
s egy mondat visszacseng,
Előre hát ki magyar,
s győzzük le a hadat.
Utolsó óra, hogy cselekedjünk,
Sorsunkat kezünkbe kell vennünk.
Hulljon fejükre a nyomor átka,
s őket hagyja el a bárka.
Atyám, ne engedj ennyit a nyomornak,
testeink már megbomlanak.
Milliók álmatlan álma,
munkanélküliek szomorúsága.
Hulljon a zsarnokra, minden nyomor,
s temesse őket be egy bokor.
Vissza mindent ami magyar kincs,
s záruljon a be minden rab kilincs.
Nem vagyunk mi birka nép,
harsogjuk a világgal, hogy már elég.
Harsogjuk ország-világ előtt,
s levágjuk, mi minket benőtt.